A Skamnak számomra soha nem lesz vége

Maria G. Francke ír a tévhitről, miszerint a norvég sorozatnak vége van.

„Az egyetlen módja, hogy megragadj valamit a végtelen időből, ha elveszíted azt.”

Even a Plaza Hotelben Oslóban

Isak és Even az ágyban fekszenek Oslóban a Plaza Hotelben, még nem tört ki a káosz. Ők valójában éppen ekkor kezdik megismerni egymást, de Even fejében őrlődnek a félelmek. Ez nem fog így maradni. Éppen ezért már határozott elképzelése van arról, hogyan tudna itt ragadni ebben a konkrét pillanatban, ebben a kapcsolatban, örökre.

Even szavaira gondolok, most, hogy a Skamnak vége és mindenki azt kérdezi, hogy érzem magam. Azért kérdezgetik ezt tőlem, mert több voltam egyszerű érdeklődőnél ezzel a sorozattal kapcsolatban. Vele éltem, benne éltem. Kritikusként viselkedtem, de rajongóként is. A szerepek jobban összefolytak, mint amennyire szoktak és egy igazán pompás helyzetben kötöttem ki.

Szóval, most, hogy a Skamnak vége lett, Isakká válok, aki azt válaszolja a hotelszobában Evennek: „Ne mondj ilyet!”

Abban a pillanatban, amikor néhány nappal később az utolsó epizód is megjelent, bezárult a kör, és az évad teljes lett. Ez volt az, ez adta meg számunkra, hogy megtarthattuk a pillanatot.

Skam 2. évad záróepizód

Kaptam valakitől egy e-mailt, aki a Skamot a Buddenbrook házhoz hasonlította. Erőltetett? Nem hiszem. Pontosabban annyiban tényleg hasonlít a Skam harmadik évada Thomas Mann klasszikus regényeire, hogy amikor az ember kedvel egy művet, akkor úgy érzi, hogy vissza kell térnie hozzá újra és újra, és minden alkalommal kap valami újat belőle.

Őszintén szólva nem sokszor nézek újra egy filmet, vagy olvasok újra egy könyvet. Ezek a kivételek: Jane Austen: Büszkeség és balítélet, Baz Luhrmann: Moulin Rouge, több Ingmar Bergman film, hogy csak néhányat említsek. Általában nincs rá elég időm. De a Skamra volt időm. Tehát a gondolat, hogy most vége van, számomra elég értelmetlen. A Skam benne van egy körforgásban, a sorozat a véremben van. Nincs vége, még mindig itt van.

Skam

Az összes kultúrához hasonlóan az ember az értékeket meg akarja tartani vagy saját magának vagy közös értékként, tehát a sorozat valamilyen módon hozzátett az örökkévalósághoz. Ez gyorsan elillan, ha az ember ezt akarja. Egy ilyen sorozat, mint a Skam, ami ennyire a belső drámára és a kapcsolatokra összpontosít, a szó szoros értelmében egyszerre időtlen és egyetemes. Annyira sokrétű, hogy az ember képes teljesen beleásni magát. Mivel nagyon igényes, ezért kicsi rá az esély, hogy búcsút kell mondanunk a Skamnak, de tényleg.

A közzétételi formája is könnyebbé teszi a sorozat fenntartását a hétköznapokban. A tény, hogy a sorozat összes évada „valós időben” lett közzétéve, azaz önálló klippenként a hét folyamán, majd ezek össze lettek vonva egy teljes epizóddá minden pénteken, már ez arra ösztönözte az embert, hogy újranézze, hiszen a hét folyamán az ember kicsit rapszodikusan kapta a részeket.

Arra jöttem rá, hogy kicsit olyan, mintha Skamot néznék, amikor a zenéjét hallgatom. Látom közben a részeket az összes évadból. Azt akarom mondani, hogy meghallgattam az összes Skam zenét az elejétől a végéig. De persze kiszedtem a kedvenceimet, amiket újra és újra megnéztem/meghallgattam. Ahogy változtak az idők és a hangulatom, attól függött, hogy éppen melyik jelenetet néztem újra, melyikre voltam kiéhezve.

Los Losers

Mint egy dal, ami nem megy ki a fejemből, úgy tudom nézni a jeleneteket újra és újra. Amikor Sanát felveszi a Los Losers busz, Fem fine frøkner jelenet Isakkal és Evennel (a konyhában a tökéletes reggel), amikor Eva szakít Jonassal, Noora és William első csókja, a lassított jelenet, amikor Even átmegy az iskolaudvaron és egy elnyújtott pillantást vet Isakra, Vilde és Noora „a testednek szüksége van krumplira” beszélgetése. A Skam egy album annyi slágerrel, amennyi csak lehetséges, és a zenével az ember képes teljesen befogadni a sorozat hangulatát.

Szóval Even tévedett. Az embernek nem kell elveszítenie semmit ahhoz, hogy megtartsa azt. A Skam ott van a klasszikusok között (és a nem klasszikusok között is), és mi meg akarjuk tartani. A végtelenben.

Fordította: Franky Silver

Forrás: Sydsvenskan.se

More Like This


Kategória


Hírek

Címkék


  • Tanonc

    Minden sora igaz! Pont így gondolok én is a Skamra!

Facebook